Ünnepi Könyvhét 2013

MEGHÍVÓ

A Lengyel Menyhért Városi Könyvtár szeretettel
meghívja Önt, kedves családját és barátait!
 

Pozsonyi József:
„A balmazújvárosi német református egyház
anyakönyvei 2.
Házassági anyakönyvek 1765 – 1912”
című kötetének bemutatójára.

A szerzővel beszélget dr. Páll István PhD, etnográfus,
Nyíregyháza Sóstói Múzeumfalu igazgatója.
 

Ideje:
2013. június 7.
15.00

Helye:
Lengyel Menyhért Városi Könyvtár
Balmazújváros, Dózsa György utca 1.
 

Magyarország  lakossága  a  18.  évszázad  elejére jelentősen   lecsökkent.   A   másfél   évszázadig   tartó török      hódoltság      háborúi      elöl      az      emberek elmenekültek, sokan a harcokban vesztek el. A török kiűzését    követő    időszak    sem    hozott    békét    az országnak.   A   csaknem   nyolc   évig   tartó   Rákóczi-
szabadságharc  (1703-1711)  és  az  1710-es  években dúló   kolera,   pestis   és   egyéb   járványok   tovább
tizedelték a lakosságot.
 

A     lakatlanná     és     pusztává     vált     területek újranépesítésében   jelentős   szerepet   játszottak   a Német   Birodalom   Felső-Rajna   menti   területeiről áttelepültek.  Ezt  a  folyamatot  már  egy  1689-ben kiadott császári-királyi telepítési pátens elindította. A német  lakosság  elvándorlási  készségét  fokozta  az ötévi,  esetleg  hosszabb  ideig  tartó  adómentesség, esetenként    más    egyéb    kedvezmények    ígérete. Mindemellett    a   Rajna-vidék   a   17–18.   évszázad fordulóján  sűrűn  lakott  –  már-már  túlnépesedett  – volt.   Az   ottani   lakosság   a   súlyos   adóterhek,   a magyartól eltérő  – a föld örökösök közti megosztása helyett – „törzsöröklés” szokása miatt és nem utolsó sorban  XIV.  Lajos  francia  uralkodó  sűrűn  indított hadjáratai elől menekülve szívesen kelt útra új hazát keresve  a  hírek  szerint  szabadabb  életet  biztosító, gazdag termőföldű Magyarországra.
 

A  18.  évszázad  eleji  magánföldesúri  telepítések között  jelentős  volt  Orczy  István  báró  és  Ráday  Pál gróf Duna-menti birtokainak újranépesítése. Az 1720 körül Pfalzból Vadkert és Harta környékére telepedett németek egy jelentősebb csoportja 1765-ben tovább vándorolt,   áttelepedett   az   akkor   még   az   ország szívében  –  közepén  –  fekvő,  ma  mintegy  félszáz kilométerre a magyar-román országhatártól található Balmazújvárosba.   A   Duna-menti   főúri   birtokokra telepített   németség   végül   a   magyar   Nagyalföld Hortobágy  pusztájának  keleti  táján  talált  új  hazát magának. Nemzetiségi,  nyelvi,  vallási  identitásuk  megőrzéséért  évtizedekig  tartó  küzdelmet  folytattak.  Önálló egyházközségük  létrehozásáért,  és  saját  anyanyelvükön – németül – történő iskoláztatásért, misézésért
írt  kérelmeik  szép  számmal  találhatóak  a  Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában. Ezek egyikében – egy 1766. augusztus 11-én kelt kérelem elbírálására összehívott egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvében – olvasható a saját magukról írt  meghatározásuk:  „Balmaz  Újvároson  mostanában  megtelepedett hajdan Palatinátus-beli [ Pfalz latin neve ] azután pedig Vadkerti [ ma Soltvadkert ] , reformata keresztyén vallást valló német lakosok”.
 

A  Balmazújvároson  területileg  is  viszonylag  elkülönülten, a „Németfalu”-nak nevezett településrészen letelepedett  német  gyülekezet  1801-től  vált  önálló egyházközséggé.  Első  lelkipásztoruk  a  Zürichből  származó   Johann   Heinrich   Fäsi   volt.   Anyakönyveiket 1801-től  1841-ig  német  nyelven,  gót  betűkkel vezették. A német gyülekezet önállósodása előtt a balmazújvárosi  magyar  református  egyház  anyakönyveibe jegyezték be a német gyülekezet tagjainak születését, házasságát és halálát. Az anyakönyvek egy része megsemmisült, vagy elkallódott. A levéltárban őrzött másodpéldányoknak  köszönhetően  csak  az  1765–1769, az 1808–1830 közötti születési, az 1831–1832, 1872–1874 közötti születési, házassági és halotti anyakönyvek  hiányoznak  véglegesen  mind  az  egyházi,  mind
pedig a levéltári gyűjteményekből.
 

A  most  megjelenő  háromkötetes  sorozatban  a balmazújvárosi  német  református  egyház  anyaköny-
veit adjuk közre az állami anyakönyvezés bevezetéséig,  1895.  október  elsejéig.  Az  első  kötet:  „Születési anyakönyvek  1769–1897.”  címmel  2012-ben  jelent meg.  Ez  a  jelenlegi  kötet:  „Házassági  anyakönyvek
1765–1912”  címmel  az  anyakönyvek  mellett  tartalmazza   mindegyik   –   1765/66-ban   Balmazújvárosra
telepedett  –  német  család  családfáját  a  betelepülő őstől  többnyire  a  mai  leszármazókig.  A  várhatóan
2013-ban  megjelenő  3.  kötet  „Halotti  anyakönyvek 1765–1898.”  a  balmazújvárosi  németek  történetével
egészül ki. Az  anyakönyvek  megjelentetését  forráskiadványnak  szántuk,  a  családfák  és  a  kiegészítő  tanulmány csak a jobb eligazodás miatt került a kötetekbe.